22. fejezet - Porcelánbaba

Legkedvencebb Olvasóim!

  • Tudom, késtem. Nem akarok kifogásokat keresni vagy magyarázkodni, gondolom úgyis unjátok már. Családi problémám volt, így alakult. Sajnálom...
  • Új kinézet, illetve a "Történet" és a "Fejezetek" oldalt is módosítottam egy kicsit. Remélem tetszenek azért. :) 
  • Szavazás van oldal, kíváncsi lennék a véleményetekre. Ha nem nagy kérés, szánjatok rá kérlek egy pillanatot majd... Előre is köszönöm! 
  • Imádlak Titeket, de a következő bejegyzésemben - ami még nem a rész lesz - , szeretnék hosszabban hálálkodni sok mindenért, ami így az utóbbi időben összegyűlt, úgyhogy itt most rövid leszek, és egy marha nagy KÖSZÖNÖM-öt mondok csak! 
  • Még két komment van, amire nem válaszoltam, hiszen ezek csak nem rég érkeztek, holnap ez is meglesz. A többire azonban igen. :) 
  • Tudom, hogy még rengeteg minden nem derült ki (miért fél Harry a távolságtól, hogy jutott eszébe felhívni Jack-et stb. stb.) de ami késik, nem múlik, kitartás! 
Annyi puszi, mint az égen a csillag, Azy




Amikor reggel felkelek, beletelik egy időbe, míg rádöbbenek, hogy min vagyok túl. Életemben először. Te jó ég! Hiába igyekszem pár perc után már nem bírom tovább színlelni, hogy alszom, és muszáj kinyitnom a szemeimet.  
Lustán pislogok, körülnézek. A ruhák a padlón, a takaró összegyűrten kettőnkön, az ablakon csak halvány derengés érkezik be. Tél van, így még nincs világos. A szoba csendes, lehet hallani Harry szuszogását és az óra kattogását. 
Nem hiszem el, hogy megtettem. Nem hiszem el, hogy nem akartam belevonni ebbe az egészbe, - azt szerettem volna, ha elmegy, és egyedül hagy - erre pontosan az ellentéte történik. 
És mégis... nem tudom megbánni. Bármennyire is rá akarom erőszakolni a porcikáimra, hogy azt kívánják, bárcsak meg se történt volna, lehetetlen. Mert ha csak visszagondolok arra, hogy hogyan érintett, mennyire vigyázva nyúlt hozzám, milyen óvatos volt... Ha lejátszom a fejemben újra azt a pillanatot, amikor a szemébe néztem, és egyszerűen nem láttam ott mást, csak a jót... Ha felidézem azt a biztonságot, amit végig nyújtott... Nem. Életem legszebb estéje volt, és soha nem fogom sajnálni. 
Halkan sóhajtok, nincs kedvem felkelni. És azt hiszem nem is tudnék. Harry fél lábát átveti rajtam, meztelen felsőtestének körülbelül fele hozzám simul, miközben karját a derekamon pihenteti. A bőröm szinte ég ott, ahol hosszú ujjai kissé felgyűrik a pólómat. Szó szerint félig rajtam alszik. Arca a párnát nyomja, göndör tincsei kuszán hullnak rá. Ajkait kicsit eltartja egymástól, lassan veszi a levegőt. Háta egyenletesen emelkedik fel-le. Gerincének vonala szépen rajzolódik ki, kísértetésien vonz, hogy végig simítsak a rajta.
Változtatni próbálok a helyzeten, de nem egészen sikerül, így egy pillanatra azt hiszem fel is ébred. Mocorogni kezd, szemeit résnyire összeszűkítve hunyorog. Nem úgy tűnik, hogy nagyon fel akarna kelni, ellenkezőleg, visszacsukja őket. Hasáról először csak oldalára fordul, ezzel egy időben pedig karját a csípőmre csúsztatja. Majd mikor már a újra a hátán fekszik, a mellkasára húz. 
Nem ellenkezem, jobban mondva, nem bírok ellenkezni. Fejemet megtámasztom a vállán, lábamat immáron én rakom át az övén. Elidőzök vonzóan izmos hasán, utána egy kis habozás után kezem rásimítom. Lassan rajzolgatom körbe a tetkóit. 
- Belen - nyögi félálomban. - Könyörgöm. - Már éppen kezdenék értetlenkedni, hogy mégis mire érti, amikor beelőz. - Megölsz, ha továbbra is ezt csinálod - morogja halkan.
Kissé olyan, mintha mérges lenne, de amikor egy fáradt és nyűgös ásítás kíséretében mégis csak felébred, és mélyzöld tekintetét az enyémbe fúrjon, pontosan tudom, hogy miért ilyen.
- Bocsánat - harapok az ajkamba, elpirulva sütöm le a szememet.
Nem bírok ránézni, úgyhogy inkább a nyakába fúrom az arcomat. Tenyerét felvezeti meztelen hátamon, a hajamba túr, majd puszit nyom a homlokomra.
- Tudod, hogy értettem - suttogja, átölel. 
- Azt hiszem - válaszolok halkan, beszívom az illatát. 
Percekig csak fekszünk, egymás karjaiban, mintha semmi se létezne rajtunk kívül. Nem gondolok arra, hogy ezután mi lesz kettőnkkel, és láthatólag ő sem akar, mert nem hozza fel a témát. Túl szép minden, túlságosan is tökéletes ahhoz, hogy leromboljam. 
Az egyetlen dolog, amit akarok, az ő, de nem kaphatom meg fájdalom nélkül. Mert fájni fog, nem is kicsit. Túlságosan is szükségem van rá, és ha most engedem, hogy még inkább tőle függjek, félek mi lesz utána. Mi van, ha egyszer csak beleun abba, hogy problémáim vannak, hogy kövér vagyok, hogy nem vagyok mindig felhőtlenül boldog? Mi van, ha egy napon, felkel, és már nem érzi ugyanazt, mint én? 
- Nagyon elkomolyodtál - jegyzi meg, megcirógatja az arcomat. - Min gondolkozol? 
- Semmin - rázom meg a fejemet, nem akarok róla beszélni.
- Els - szól rám finoman, és amikor végre újra rá merek nézni, felvont szemöldökkel vár arra, hogy beavassam. - Arról van szó, ami tegnap este történt? 
Bár igazából teljesen más járt a fejemben, ez a téma is eléggé élénken jelen van, úgyhogy inkább úgy teszek, mintha eltalálta volna. 
Némán bólintok.
- Talán fájt vagy... - kezd el aggódni, rögtön sokkal éberebb, feljebb ül, háta mögé begyűr egy párnát. - Ha igen, én nagyon... - kérne bocsánatot, azonban közbevágok. 
- Jaj, dehogyis, nem erről van szó - rázom meg gyorsan a fejemet. - Te... - szívom be élesen a levegőt. - Tökéletes voltál. - Kifúj.
Te tökéletes voltál, én nem. 
- Akkor? - ráncolja a homlokát. 
Nem akarom kimondani hangosan, ahhoz túlságosan is félénk vagyok. Ezért csak próbálom valahogyan úgy a tudtára adni, hogy ne legyek tök zavarban. Muszáj tudnia miért voltam olyan szerencsétlen. Nem hozza szóba direkt, de attól még biztosan tudja. 
- Tudod, nekem ez... - köszörülöm meg a torkom. - Különösen sokat jelentett.
- Ahogy nekem is -  biztosít róla, ellenben félreért. Még mindig nem esett le neki, hogy mire célzok.
- Harry, van oka annak, hogy elszúrtam - sóhajtom.
Látom az arcán, hogy még inkább nem vágja mire is akarok kilyukadni.
Gondolkozom. Most vagy fél percig még szerencsétlenkedem, és próbálok utalgatni, hogy a végén borzasztó kínos legyen az egész vagy... vagy szimplán kimondom. Az utóbbi mellett teszem le a voksom, essünk túl rajta.
- Nekem ez volt az első, oké?
Csend. 
Idegesen birizgálom a hajam végét, azt sem tudom, merre nézzek vagy mit csináljak, hogy ne látszódjon, mennyire nem akartam erről az egészről így felvilágosítani.
- Nem volt soha senki mással? - lepődik meg, tiszta sor, hogy nem erre számított.
- Nem - erősítem meg. - Soha. Ami azt illeti kapcsolatom se volt - bukik ki belőlem. Újabb csend. - És ha már ilyen őszinteségi rohamom van, elmondanám, hogy de azért volt olyan, akibe bele voltam zúgva - folytatom. - Csak soha nem érdekeltem.
- Ki volt? - kap rá a témára, látom az érdeklődést a szemében.
- A-a, többet már nem árulok el - mosolyodok el. - Így is tök kínos ez az egész.
- Na már kérlek - noszogat. - Őrült, ha nem érdekelted, nekem elhiheted.
Felnézek rá, amolyan "Hah, most őrültezted le magad, Styles" ábrázattal, amiből ő semmit se vesz észre. Tenyerem még mindig mellkasán nyugszik.
Kérlelve, szinte könyörögve bámul rám, olyan akár egy elveszett kiskutya. Annyira nehéz neki nemet mondani, amikor ilyen aranyos.
- Ne csináld - sóhajtok fájdalmasan.
- Kérlek - ismétli kissé nyafogva, kezét a tarkómra csúsztatja, magára húz. Lábaimat csípőjénél lelógatom, így azok az ágyon pihennek, míg felsőtestem előre dőlve teljesen rajta van. - Kérlek - suttogja, ajka vészesen közeledik.
- Nem - rebegem az utolsó erőmmel, ez már eléggé bizonytalan ellenállás.
- Légyszi - simít végig hüvelyujjával a nyakamon.
Kiráz a hideg, ösztönösen hunyom le a szememet. Bár még nem kapott választ, szája már az enyémen landol. Finoman csókol, többször is. Nem siet sehova, minden egyes másodpercet lassan kiélvez, húzza az időt. Az őrületbe kerget.
Halkan zihálok, homlokomat az övének támasztom, amikor szétválunk. Orrunk épphogy összeér.
- Rendben, viszont cserébe én is válaszokat akarok - mondom neki halkan.
- Mivel kapcsolatban? - ráncolja össze a homlokát. - Én mindenben őszinte voltam veled.
- Könnyű úgy őszintének lenni, hogy kerülöd a kényes témákat - vonom fel a szemöldököm, ezzel egy időben lovaglóülésbe tornázom magam, tenyeremet a V-vonalára csúsztatom. - Oh - lepődök meg saját magamon, és zavarba jövök, amiért ilyen egyszerűen "mászkálok" Harry testén.
Pimaszul elvigyorodik, amikor észreveszi rajtam a nyilvánvaló jeleket, teljesen el is felejti, hogy miről beszéltünk még az előbb.
- Ne zavartasd magad - rántja meg lazán a vállát, láthatóan remekül szórakozik. - Nyugodtan tapizz le, megengedem.
- Elég - vörösödök el teljesen, inkább gyorsan le is veszem a kezem róla.
- Hé - kap a csuklóm utána, finoman körülfonja.
Most már komolyabb, bár még így is tisztán látom a kis nevetőráncokat a szeme körkényén. Teljesen felül, így már csak a combján ülök.
- Semmi baj - mosolyodik el gyengéden.
Ajkamba harapok, nem bírom állni a tekintetét, közel állok hozzá, hogy elsírjam magam.
- De nem könnyű, én meg nem voltam ilyen helyzetben, és nem tudom, hogy, amit csinálok az jó-e... - kezdenék bele, a hangom megremeg a végén. Közben feszülten birizgálom a körmeimet. - Sajnálom, ha bénázok, csak ez teljesen új, és még szoknom kell - hadarom idegesen. A mondat végén már fel merem emelni újra a fejem.
- Amit csinálsz, az tökéletes - nyugtat meg gyorsan. - Nem azért nevettem, ne aggódj!
Már rögtön ellenkezni kezdenék, hiszen ezt most csak biztosan azért mondja, hogy ne érezzem magam kellemetlenül. Ettől pedig menthetetlenül rosszabbnak érzem a helyzetet.
Szerencse, hogy aztán mégsem osztom meg vele az aggályaimat, mert a következő pillanatban eloszlatja az összeset.
- Én pedig egyszerűen csak élvezem nézni, ahogyan egyre könnyebben viseled, hogy velem vagy - vallja be nyíltan, ami abszolút meglep. - És bármennyit is bénázol, nem szúrtál el semmit tegnap. Senkivel se volt még olyan jó, mint veled.
Annyira.... nem, erre nem tudok mit mondani.
Hogyan képes csak így közölni ezt, ilyen nyugodtan? Hogyan képes közben a világ leggyönyörűbb mélyzöld szemeivel mosolyogni? Hogyan képes szeretni engem? Hogyan képes hibák nélkül élni? Hogyan?!
- Köszönöm - nyögöm elhaló hangon, nem bírom ki, hogy hozzá ne bújjak.
Átölel, jó szorosan. Arcomat a meztelen vállába fúrom, élvezem a testéből áradó meleget.
- Én köszönöm, hogy én lehettem az első - mondja halkan, majd puszit nyom a homlokomra.
Szeretem.

Aztán az elkövetkezendő órákban több dologgal is tisztába kerülök.
Harry azt a tényt, hogy mindig is egy városban éltünk könnyedén kezeli. Szinte semmi jelentőséget nem tulajdonít neki, ami azért fura. Legalább egy olyan megjegyzést vártam volna, hogy "Ne már, lehet találkoztunk is már, anélkül, hogy tudtuk volna!" vagy a kérdést, hogy "Nem jártunk egy suliba?". Tulajdonképpen bárminek örültem volna. Egy aprócska jelnek, hogy nem hagyja hidegen a dolog.
Aztán azzal az elgondolással, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is, eltereltem a figyelmem. Nem érdekli, hogy mi lett volna, ha akkor jövünk össze, ez igaz, azonban lehet pont azért, mert már együtt vagyunk, és nem nagyon számít más.
Ez volt az első dolog.
A második az, hogy nem szándékozik lemondani arról a tervéről, miszerint kimozdít a házamból, és elvisz Holmes Chapelbe, a családomhoz. Pár nap múlva kezdődnek a karácsonyi ünnepek. Neki pedig szilárd elhatározása, hogy ott legyek a szüleimmel, a testvéreimmel és a barátnőimmel.
A harmadik az, hogy én pedig nem szándékozok ellenkezni.
Bármennyire is szégyellem bevallani, de az egyetlen oka nem más, mint Harry. Nem akarok tőle távol lenni, megőrjítene a tudat, hogy ő ott van, én pedig itt. Még sosem töltöttük együtt egy ünnepet se, még sosem találkozott a családommal és a barátaimmal, még sosem járt a szobámban, még sosem randiztunk rendesen. Bár azt hiszem az utóbbira nincs is igazán szükségem. Borzasztó jók vagyunk abban, hogy véletlen alkalmakból teremtsünk tökéleteseket. Tehát akkor az közös randikat leszámítva szükségem van rá, hogy vele lehessek.
Úgyhogy egy csomó bőrönddel várok arra, hogy Harry is összepakoljon, és értem jöjjön. Szinte másodpercenként az órára pillantok, abban reménykedem, hogy minél előbb itt lesz. Imádok vele autózni, egyszerűen akkor senki más nincs kettőnkön kívül, senki sem zavar.
Nem sok kell, hogy eldőljek a kanapén, amikor a csengő megszólal, én meg automatikusan nyitom ki neki, hogy bejöhessen. Most nem nézem végig a biztonsági kamerán, ahogy a kapu kinyílik előtte, és eljön a ház bejáratáig.  Helyette előre megyek, és az ajtóban várom.
- Így csak estére fogunk oda érni, miért nem siettél? - sóhajtom, és legalább ezredjére ellenőrzöm az időt. - Majdnem három óra az út!
- Jó, nyugi, elővigyázatosságból már pakoltam mindent - teszi fel védekezően a kezeit, majd mindenféle előrejelzés nélkül magához húz és hevesen megcsókol. - Mulatságos vagy, amikor idegeskedsz.
- Ha mindig így letámadsz előbb-utóbb szívrohamot fogok kapni - sóhajtom újra, próbálom lelassítani a pulzosomat, ami ilyenkor már az egekben van. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással van rám.
- Kockáztatok - vigyorodik el, majd nem bír a hülye fejével, és még egyszer úgy megcsókol, hogy beleszédülök. Kezével azért a biztonság kedvéért erősen tart.
- Ennyire felbátorodtál? - kérem számon, majd amikor csak egy vállrántással és szemtelen mosollyal válaszol, elhatározom magam. Csak egyféleképpen állíthatom le.
Forrón visszacsókolom, a hajába túrok, kissé durván markolok bele a tincseibe. Amennyire tudok hozzásimulok. Szinte kézzel fogható a kettőnk közötti feszültség. És mivel már nem ő irányít, nem bírja.
- Oké, menjünk - köszörüli meg a torkát szórakozottan. - Hol vannak a bőröndjeid? - les be a nappaliba a vállam fölött. - Te jó Isten! - kerekednek ki a szemei. - Haza is költözöl vagy mi?
- Ezek a legszükségesebbek - jelentem ki eltökélten. - Nem hagyok itt semmit.
- Hát legyen - dörzsöli meg a halántékát fáradtan. - Maximum majd leszakad a kocsi csomagtartója.... - motyogja az orra alatt. - Remélem téglák vannak benne.
- Jó, akkor hagyd, majd én kiviszem, ha ilyen nagy probléma - kerülöm ki türelmetlenül, meg akarom ragadni a táskát. Igen ám, de sokkal nehezebb, mint amire számítok, így azon kívül, hogy pár másodpercre a levegőbe emelem, semmi más nem történik. Tompán érkezik le a szőnyegre.
- Azért ennyire nem lehet tele - furcsállja Harry, kiemeli a kezemből. Könnyedén felkapja, olyan, mintha számára meg se kottyanna.
Aggódó pillantással mér végig.
- Csak gyengék a karjaim, nem nagy ügy - állapítom meg mímelt lazasággal, még legyintek is hozzá egy aprót.
Próbálom kerülni a témát, de érzem, hogy egyre inkább túl nő rajtam ez az egész. Harry is azt hiszi túl vékony vagyok, miközben ennek pont az ellenkezője van. Még lenne hova fogynom, nem is keveset.
Elfordulok tőle, a szőnyeget kezdem pásztázni, csendes fohászt mormolok, hogy ne hozza fel, hogy felejtse el az egészet. De nem így történik.
- Sok mindenről kell még beszélnünk, ugye tudod? - ölel át hátulról, puha puszit nyom a nyakamba.
- Igen- suttogom, kezeimet az övére simítom, rászorítok.
Pontosan tudom, Harry. Tudom, hogy próbálsz óvatosan hozzám érni, nem összetörni. Mintha csak egy porcelánbaba lennék. És azt is pontosan tudom, hogy bármennyire is vigyázol, kicsúszhatok a kezeid közül. 

38 megjegyzés:

  1. Drága Azy! :)
    Merem remélni, hogy még akkor is én leszek az első, amikor elküldöm ezt. :D
    Próbálok nem értelmetlenségeket írni és összekapni magam, de egy ilyen rész után ez lehetetlen. Csak magamat ismétlem, fantasztikus vagy! Annyira édesen, valóságosan írod le Harryt, fájdalmasan tökéletes. Belen... aggódom érte, tippem sincs, hogy fog ez az egész végződni, nagyon remélem, Haznak sikerül megerősítenie az önbizalmát.
    Nagyon jólesett, amit az előző részhez írtál, örülök, hogy nem csak nekem jelent valamit a Te kommented. :)
    Csodállak.
    Nessa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!

      Igen, te vagy az első! Jaj, de édes vagy, köszönöm szépen, amiért ezt mondod, de túlzol! Hihetetlenül sokat jelent, ha tényleg így gondolkodsz a szereplőkről. Hát én is remélem, hogy minden rendben lesz közöttük, de még nem tudom mi lesz. :)
      Hálás vagyok, hogy megint írtál Nekem, te jó ég, és ígérem, amint tudom, én is pótlom a lemaradásom nálad! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága-utánozhatatlan Azy-m <3 !

    Ismét nem hazudtoltad meg önmagad, hiszen ismét csak döbbenetes részt publikáltál!
    Nem is tudom, hogyan tudnám összegezni a gondolataimat, annyi minden összekuszálódott bennem. Annyira reálisan írod le Els betegségét, mindig tudok azonosulni vele, szinte egyazon gondolatok járnak a fejemben, majd mikor a rész végére érek, elszontyolodom, mert nincs több, és elfogyott; ezzel egyetemben kiszakadok a TJM burkomból. Nem szeretnék hatalmasat mondani, de ez, belesorolható a kedvenc blogjaim top-listájába, annyira egyedi, és annyira Azy-s! :)

    Rettentően várom az új fejezetet-
    Ölellek, Bo<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan Bom!

      Istenem, de aranyos vagy! El sem tudod képzelni, hogy mennyire, de mennyire sokat jelent az, hogy tudsz azonosulni Els-el, illetve minden, amit írtál! Komolyan fogalmam sincs ilyenkor mit lehetne mondani, úgy érzem egy szimpla "köszönöm" kevés ehhez. Hát még ha szerinted nem is mondasz hatalmasat, szerinem igen! Ez fantasztikus, te jó ég, kimondhatatlanul hálás vagyok miatta! :') <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Pont jókor hoztad a részt, mert ilyenkor még képtelen vagyok elaludni. Megint egy fantasztikusan jó részt írtál és olyan aranyos is! Jó "látni", hogy így össze szoktak már. Kíváncsi vagyok Belen családja hogy fogja fogadni Harry ott létét. És remélem megfogják beszélni Belen problémáját is.
    Nagyon várom a következő részt! ♥ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Haha, akkor örülök, hogy pont időben sikerült hoznom! Rettenetesen, fantasztikusan, borzalmasan és az összes hasonló jelzően jó érzés olvasni azt, amit írsz! Köszönöm szépen, és próbálok sietni a következő résszel! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága, Azy!
    Megint egy fantasztikus résszel rukkoltál elő és most próbálok valami értelmeset összerakni a sok szóból ami a fejemben kavarog. A rész olvasása közben vigyorogtam mint a vadalma, egészem az utolsó mondatig. Annyira csodálatos ahogy Harry próbálkozik összerakni Belen önbizalmát. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből.
    Millió puszi és ölelés, Lilith!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lilith!

      Ahw, tényleg így gondolod? Nagyon örülök neki, ha tetszett a rész, és közben vigyorogtál. Elképesztő érzés olvasni, hogy ilyet váltottam ki belőled! Remélem nem fogok csalódást okozni a folytatással... Nagyon szépen köszönöm, amiért írtál! <33333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy-m ♥!

    Bella designja után ez a kedvencem :3 Egyszerűen beleszerettem abba sok Harry-ba a fejlécen :33
    Az előttem szólókhoz társulva, én is keresem még az értelmes gondolatokat, melyeket leírhatnék neked :) Imádtam, nagyon de nagyon ♥! Bátran és dalolva kijelenthetem: Barry/Helen a legédesebb pár a fődkerekségen (túl sok Győzikét nézek :P) :3 Harry annyira odaadó, édes, kedves... Ahj, ez a gyerek tökéletes, még jellemezni se nagyon lehet más szavakkal :3 Féltékeny vagyok Els-re, rettentően féltékeny :D Én is önbizalomhiánnyal küzdök, Mr Styles... Örülnék, ha segítene nekem :3 *-------*

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Zsúfolt hetem volt, de holnap igyekszem az Engedj el!-re is kommentelni, ha még nem késő :) További jó éjt és hetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy-m!

      Azta, örülök, Bella kinézetét én is nagyon hiányolom, mert igazán szép volt, csak nekem meg nem mennek a HTML-kódok egyáltalán..:(
      Én pedig Téged imádlak! Haha, és azt is, hogy Barry-t tartod a legédesebb párnak, ezt olyan jó érzés olvasni, te jó ég! Kösznöm! Haha, azt hiszem nem vagy egyedül az ilyesmikkel!:D
      Ha zsúfolt heted volt drága, akkor inkább pihenj, ne kommentelgess! És tényleg hálás vagyok, amiért (ismét) írtál! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Jaj, mi lesz ebből? :D Nagyon ügyes vagy, annyira tetszik ahogy fogalmazol! :)
    Szerintem akkor igazán értékes egy írás, ha nincs benne helyesírási hiba, ott vannak a vesszők a helyükön. Te próbálsz ennek megfelelni, így tovább! :) Én azt gondolom, olyat nem élvezetes olvasni, amiben folyamatosan a hibákat látod. De nem okoskodni szeretnék, csak ez "építő kritika" lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Legelőször is nagyon köszönöm, hogy ezt gondolod. Másodsorban egyetértek, szerintem is akkor élvezhető. És igen, minden tőlem telhetőt megteszek, sajnálom, ha néha nem sikerül. De köszönöm, hogy szóltál, és igen, ez építő kritika! :) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Tudom, hogy még soha nem írtam neked, ahogyan azt is, hogy ez egy nyilván nagy hiba volt. Ugyanis szeretem elmondani a tehetséges embereknek a nyilvánvalót. Te egy zseni vagy! Komolyan! Minden kommentet és minden olvasót egytől egyik megérdemelsz. Úgy vagyok a blogoddal, hogy fellépek, elolvasom a fejezetet egyszer és annyira jónak találom hogy el kell olvasnom még egyszer, hogy felfigyeljek minden apró kis momentumra. ( a könyvekkel is így vagyok, csak úgy mellékesen :D ) Szeretem a történetet és azt amilyen személyiséggel felruháztad a szereplőket. Imádom és remélem ha ennek történetnek vége, akkor alkotsz majd egy következőt :DD Persze ezt úgy is te döntöd majd el, de én reménykedem. Nagyon várom a következő részt! Ha nem jött volna le eddig, akkor leirom hogy imádtam ezt a fejezetet, ahogyan téged is:)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abi!

      Ne gondold, hogy hiba volt, senkitől nem várom el, hogy írjon. Így természetesen neked sem volt kötelező, viszont hadd mondjam el, hogy most nagyon hálás vagyok azért, mert megtetted. :)
      És ahw, te jó ég! Elakad a szavam arra a sok jóra, amit mondasz, azt sem tudom, hogyan tudnám megköszönni! El sem hiszem, hogy ez tényleg igaz, hogy tényleg így gondolod, hogy tényleg szereted. Ez valami fantasztikus érzés, köszönöm, köszönöm, és igykeszem a következő fejezettel! Én is imádlak ám! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  8. Édes, Drága, Csodálatraméltó Azym!
    Jajj már, most nagyon olvadozok, egy pasi nem lehet ilyen édes, egyszerűen imádom ezt a Harryt, annyira gondoskodó, és aranyos, és élethű, és, és és. Aww.
    Szóval érted, na. :D
    Nagyon tetszett a fejezet, az, ahogy részről-részre egyre jobban írsz egyszerűen elképesztő, én pedig részről-részre egyre jobban élvezem.
    Egyébként nagyon kíváncsi vagyok az ünnepekre - Hazz biztosan elképesztően édes lesz a karácsonyfa alatt (is) -, és a válaszokra a kérdéseimre.
    Belen-t pedig még mindig féltem, és nagyon remélem, hogy Harry önt majd belé némi önbizalmat, és elhiteti vele, hogy igenis gyönyörű, mivel én személy szerint teljesen biztos vagyok benne, hogy az.
    Imádom, imádlak, és sajnálom a rövidke kommentet,
    J. <333

    Ui.: Remélem, semmi komoly nem történt, és minden rendben Veled. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, egyetlen, fantasztikus J.-m!

      Haha, egyszerűen imádom olvasni, amikor ilyen a reakciód, annyira... nem tudom, ilyenkor belegondolok abba, hogy én hogyan szoktam olvasás után, és jól esik! Értem!:D <3
      Ahw, komolyan ezt gondolod? Te jó ég, annyira, de annyira aranyos vagy, köszönöm! Már csak ezért is próbáltam mindent megtenni, hogy jó legyen a következő fejezet! Ismét csak leköteleztél azzal, hogy írtál, egy csoda vagy! Imádlak! <333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Jól vagyok! <3

      Törlés
  9. Drága Azy!
    Most is csodálatosan összehoztad ezt a részt - bár nálad ez nem újdonság - Nagy izgalommal olvastam el és még egyszer "elmondom" hogy csodás volt. Nagyon édes rész volt és végre normálissá vált a kapcsolatuk bár érzem hogy tartogatsz még pár meglepetést.
    Remélem helyre jöttek a családi gondjaid, nagyon szurkolok érte. És a mostani design is nagyon szép nem is beszélve a fejlécről. :)
    Alig várom már a következő részt.
    xx, hatalmas ölelés Helena Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Helena!

      Nagyon szépen köszönöm, amiért megint megleptél egy kommenttel, annyira jó tudni, hogy mit gondolsz a kapcsolatukról, és úgy magáról a történetről is. Igen, próbálok meglepetést okozni még, de nem tudom, mennyire fog sikerülni... Mindent megteszek! <3
      Örülök, hogy tetszik a design, pedig én csináltam, haha! Velem minden rendben, de aranyos vagy, hogy aggódsz! <3333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Ayz!

    Uram, ha ennyire odaadó, kedves, édes, megértő pasik csak történetekben/regényekben léteznek, akkor én is egy szereplő szeretnék lenni.
    Harry megtestesit mindent, amire egy nőnek szűksége van egy férfiban. Mit meg nem adnék, ha a bizonytalan, depis pillanataimban egy ilyen pasi jó szorosan megölelne és elfeledtetné velem a gondjaimat. Hajajj!
    Nagyon sajnálom, hogy a legtöbb férfi nem szeret olvasni, vagy ha meg is teszi, akkor a romantikus regények férfi főszereplőit anyámasszonykatonájának nézik, mert fel vállalja az érzéseit. Uraim, tessék olvasni, könyörgöm!
    Ami a részt illeti, én Harry-vel bárhova mennék, ahová csak vinni akar. Nagyon irigylem Elst. Szerencsés kiscsaj.
    Jelentem szavaztam. Mindre. :D Nekem mindhárom történeted tetszett. Mindegyiket megszerettem valami okból, mindegyiket másért. Nem tudnék vákasztani közülük. Fantatsztikusan csinálod, amit csinálsz. A történeteid egyediek és érezhető rajtuk, hogy szeretettel iród őket.
    Az új design CSODÁS. Az a sok Harry, meg a szinek... Egyszerűen... Belen szavaival kell élnem: " nem, erre nem tudok, mit mondani."
    Legyen szép estéd, és csodás heted!

    A világ minden szeretetével ölel, Jule B.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B.!

      Haha, tökéletesen egyetértek Veled, én is szívesen lennék egy történetben. Úgyhogy ezzel nem vagy egyedül. Haha, jaj, nagyon drága a kívánságod, és hidd el, én is azért írok ilyesmiket... :")
      Komolyan mindenre? Most tényleg?! Istenem, de aranyos vagy, te jó ég! Rengeteg jelent, hogy így gondolod, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ahogyan azt is, hogy folyamatosan csak ilyen szépeket meg jókat mondasz rólam, a történetről és a kinézetről. Csodálatos vagy! Legyen csodás heted, köszönök mindent! <333333333333333

      A világ minden szeretétével puszil, Azy

      Törlés
  11. Drága Azym!

    Rettenetesen szégyellem magam, amiért csak most írok, bár figyelemmel követtem az összes részedet, a munka, túrázás a haverokkal meg a sok program elvette az időmet. De hidd el továbbra is ugyanúgy oda vagyok az egész történetért, olvadok Harryn és aggódom Belenért, szóval izgalomal várom a folytatást! Veled mi a helyzet csajos?:)

    Puszil, Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Nem kell szégyellned magad semmiért, nekem már az is rengeteget jelent, hogy egyáltalán olvasol, az írás csak egy plusz lenne. És most amúgy is itt vagy, és ez számít, amit nagyon-nagyon szépen köszönök! <3333333
      Én jó vagyok, kiélvezem azt az egy hetet, ami még maradt. Hallom, hogy neked dolgoznod kell, kitartást hozzá! És ezen kívül van valami? (Amúgy majd inkább beszéljünk a Facebook-csoportban, ott egyszerűbb, haha!) <3

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  12. Annyira de annyira IMÁDOM!!!!! Harry olyan cuki.. nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Először is köszönöm, hogy írtál, örülök neki, ha tényleg így gondolod. Másodsorban sietek vele, ahogy tudok! <3 :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Sziag
    Egyrészt szeretném megjegyezni, hohy Harry Holmes Chapel-i (remélem jól írtam o.O), és amit te írtál, onnan Liam jön ;) :). Másrészt ez a rész fantasztikus volt, peprill annyira cuki mind2 karakter és annyira jól elvannak, hogy élmény olvasni (bár gondolom leszenk itt még problémák...:/). Még mindig fantasztikusan írsz, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni, ez a rész is remekül van megírva. Nem is néztem mióta van fent a rész, de éppen nyaralok, úgyhogy én meg az olvasással csúsztam el :), de egyébként sem zavarna, ha később rakod fel, szerintem emiatt kár "stresszelned" magad, aki olvassa, az úgyis megvárja :).
    Mint mindig, most is alig várom a következő részt! :)
    puszi
    d.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, amint megláttam a kommented, már ki is javítottam. Jó ég, kicsit szét vagyok csúszva, sajnálom! így utólag is nagyon köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! <3
      Jaj, mennyire aranyos vagy már! Ilyenkor valami fantasztikus érzés azt olvasni, hogy valaki megnyugtat, hogy nem kell sietnem, és ráérek, mert tényleg próbálok mindig időben hozni, de hát nem tudom, hogyan sikerül. Szóval ezért is hálával tartozom! Minden sorodat megmosolyogtam, köszönöm, hogy olvasol, és hogy itt vagy! :') <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Ójaj, belehalok olyan édesek. Nagyon imádtam ezt a részt is, a többivel egyetemben. El sem tudom hinni, hohy lehet ilyen jókat írni, egyszerűen elképesztő. Annyira szeretem olvasni a blogjaidat, hogy már mindegyiket legalább kétszer elolvastam, ha nem többször. Nagyon ügyes vagy, hihetetlenül fogalmazol, meg minden fantasztikus. Tudom, elmondom minden résznél, de egyszerűen nem tudom magamat jobban kifejezni, hoszen a tehetségedre nincsenek szavak. (Uhh de nyálas, bocs, de ez az igazság) XD nagyon várom a kövit :)))) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ahw, drága Katám, Te folyamatosan ilyen túlzásokba esel, te jó ég! Kétszer? Te most viccelsz velem? Ez... oh, nem is mit lehetne erre mondani. Hihetetlen, csodálatos vagy! Köszönök mindent, szerintem nem nyálas, de ha az lenne, se érdekele, mert olyan szinten jól esik... Köszönök mindent, elképesztő mit okozol a szavaiddal! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Legdrágább Azym!

    Őszintén fogalmam sincs mit írjak Neked. A blogod több, mint tökéletes, a fejezetekről nem is beszélve. Sokszor komolyan elgondolkozom, hogy csinálod. Ilyen remek részeket írni ilyen rövid időn belül.
    Harry egyre szimpatikus számomra, nagyon aranyos, kedves, cuki, édes és még sorolhatnám... ;)
    Nagyon rendes Harry-től, ahogy Belen-nel viselkedik. Igazi minta pasi! :)

    Izgatottan várom a folytatást!

    xx,
    Tara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Tarám!

      Oh, magasságos ég, mennyire túlzol! Elképesztő, köszönöm, köszönöm. Köszönöm, hogy írsz, és azt is, hogy akkor meg ilyen édeseket, fel sem fogom!! Remélem nem fogok csalódást okozni a folytatással! <3333 :')

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, csodálatos, káprázatos, gyönyörű Azym!


    Imádtam ezt a részt is. Egyszerűen fantasztikusan össze van rakva minden, mint egy puzzle. Annyira csodálatos ez a rész, de - mint te is írtad - van egy pár megoldatlan kérdés. Iszonyatosan kíváncsi vagyok, Harry-nek mi az áldott gondja a távolsággal és minden egyéb apró dologra. Ez a rész meg hihetetlenül cukker mukker lett. Annyira szeretem, ha Belen és Harry ilyen boldog. Remélem, Harry végre elhiteti Els-el, hogy ő pont úgy tökéletes, ahogy van. Te jó ég! Nagyon várom a következő részt. Annyira bele tudom élni magam a történetbe, hogy azt el sem hiszed. Csodás vagy. <3 Olvastam az előző részhez írt kommentemhez tartozó válaszodat....már én is sírok. Én tökéletes? Messze állok hozzá, nem úgy ahogy te. Jaj, annyira megszerettelek az elmúlt nem is tudom hány hónapban, bár tudom, hogy még mindig nem igazán ismerjük egymást. <3 És az a dolog, hogy az én kommentemen sírod el magad...te jó ég. <3 Annyira, de annyira felnézek rád. Egyszerűen nem tudok mit írni...csak azt tudom mindenre mondani (így rád is) TÖKÉLETES minden mértékben. <333 A világ összes szeretete, megszámlálhatatlan puszi <333


    Chixi <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus, édes és csodálatos Chixim!

      Haha, jaj, de aranyos vagy, amiért ezt mondod, pedig hidd el, szinte semmit se tervezek el előre, és ahogyan alakul, úgy alakul. Ezért tök furcsa, ha valaki azt mondja, hogy "össze van rakva":.. Én ezt nem annyira érzem. :)
      Felfoghatatlan dolog olyanokat olvasni, hogy ilyen jókat gondolsz a részről, és szereted a szereplőket. Ezek nagyon sokat jelentenek nekem, remélem tudod! <3
      Igenis az vagy, hidd csak el! És jaj te jó ég, én is nagyon megszerettelek így ismeretlenül is, de nem vagyok tökéletes, sőt! El sem hiszem, hogy ilyeneket mondasz nekem, ez akkora túlzás! Komolyan rettenetesen kedves vagy, amiért ilyen szépeket írsz, azt sem tudom, miképppen tudnám meghálálni... Köszönöm, köszönöm, köszönök mindent, meg sem érdemlem, hogy ilyen legyél velem! <333333333333333

      A világ összes szeretete, még annál is több puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Te jó ég, nem is tudom, hol kezdjem... Ez a rész tökéletes volt! Harry annyira édesen viselkedik, annyira valósághű ez az egész. Komolyan néha nem értem, hogy honnan jönnek neked ezek a fantasztikus ötletek! Szerintem az agyadban van valami számítógép... :D A lényeg, hogy fantasztikus vagy, és ez a blog is az, szóval csak így tovább, nagyon várom a következőt! <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Ahw, tényleg így gondolod? Akkor nagyon-nagyon örülök neki! Haha, nem hiszem, de nagyon édes gondolat ez tőled!:D <3
      Szerintem itt az egyetlen fantasztikus egyedül Te vagy, mert ameddig én csak írok, Te önzetlenül és folyamatosan támogatsz, úgyhogy egy hatalmas nagy köszönet jár neked. Rengeteget jelent, amit értem teszel! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Édes, dárga , elképesztő, aranyos, tehetséges Azym!
    Először is, nagyon szép lett a blog, én magam is imádom a barnát, szóval teli találat. Bár be kell valljam a csoki színek, amiket felfedeztem a fejlécben, evésre ösztönöznek. Talán Belennek is ezt kéne nézegetnie, akkor erőre kapna. Nagyon aggódom érte, hiszen szemmel láthatóan nagyon legyengült és lefogyott, de ő ezt észre sem veszi. Örülök, hogy Harry nem hagyta figyelmen kívül a táskás incidenst, és remélem segít neki megoldania, leküzdenie a problémát. Hiszen ebben a történetben Harry Styles maga a tökéletesség. Aranyos, törődő, óvatos... ezek után nem csodálkozom, hogy a lányoknak magasak az elvárásaik. A te hibád <3
    Kíváncsian várom a folytatást, remélem Harry bemutatja Belent a családjának, és azt is, hogy ez fordítva is megtörténik. Az hatalmas lépés lenne, elkötelezettségre utal. Ők pedig elkötelezettek! Nincs több szakítás - nem engedhetik meg maguknak. Kíváncsi vagyok továbbá, mi lehet Harry indoka arra, hogy fél a távolságtól? Esetleg a következő részben a nővére elbeszélget Belennel és fény derül a fiú titkára?
    Szeretlek <333 eszméletlenül tehetséges vagy, ezt sose feledd! Sajnálom, hogy kis esetlen kommentár lett, igyekeztem összeszedni a gondolataimat; több-kevesebb sikerrel. <3
    Millio puszi Xx
    ui.: remélem semmi komoly nem volt a családdal :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos, túlzó, pótolhatatlan, tehetséges és csodálatos szerecsendiom!

      Nagyon örülök neki, hogy ez a kinézet most a többségnek elnyerte a tetszését, nem is annyira gondoltam, hogy ez lesz. :)
      Bármennyire is furcsán hangzik, de jól esik, hogy aggódsz Belenért, illetve örülsz annak, hogy Harry olyan, amilyen. Hát, én nem szándékoztam azért ennyire tökéletesre megalkotni, viszont már így sikerült, haha.
      Nagyon köszönök neked. Mindent. Tényleg. Nem tudom, hogy Te is mennyi ideje lepsz meg az ilyen hosszú kommentjeiddel, mennyi ideje állsz mellettem, és ösztönözöl arra, hogy folytassam. Úgyhogy tényleg hálás vagyok, amiért még nem mentél el! Én is szeretlek! <33333333

      Millió puszi, Azy

      UI: Minden rendben! <3

      Törlés
  19. Édes, drága egyetlen Azym!
    Ismételten késve ugyan, de megérkeztem, itt vagyok, és hát ismételten nem csalódtam benned.:)
    ATYAÉG! Annyira hihetetlenül, mocskosul, eszméletlenül, imádnivalóan, fantasztikusan édes volt ez a rész, hogy nem tudom mit mondjak. Az, hogy egészet végigmosolyogtam csak természetes. Imádtam ezt a részt, talán ez lett a kedvencem. Rendben, talán volt már ennél izgalmasabb, katartikusabb rész, de azok az érzelmek és gondolatok, amiket belevittél engem levettek a lábamról. Imádtam ezeket a könnyed párbeszédeket, imádtam azt, ahogyan Belen lelki vívódását elénk vetetted, szóval igen....ismételten imádtam!
    Nem bírom elhinni, hogy nem sokára ennek is vége, iszonyatosan várom a végkifejletet, a folytatást. Annyira örülök, hogy anno, még '69-ben rád találtam:) Miután elolvasom a részeidet jó néhány bloggerina mellett rájövök, hogy van még reménység a bloggeren, és nem csak szennyekkel van tele. Ne haragudj, elkalandoztam, szóval a lényeg: iszonyatosan tehetséges vagy, remélem egy jó ideig nem hagyod abba az írást, mert ez neked való. Soha ne hagyd, hogy bárki is eltántorítson tőle, csináld, ameddig élvezed, mert nagyon tehetséges vagy.:) <333
    Tűkön ülve várom a folytatást!
    Millió puszi&ölelés,
    Bella

    Ui.: elnézést az "Aranyember" terjedelmű regényért, de csak úgy jöttek a sorok maguktól.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus és egyetlen Bellám!

      Úristen, annyira jó érzés ilyeneket olvasni! Komolyan ilyenkor pedig én vagyok az, aki nem bírja abbahagyni a mosolygást. Egyszerűen csak itt ülök, és nézem, és nem hiszem el, hogy ezt pont Te írod nekem! Remélem tudod, hogy nagyon-nagyon felnézek Rád, és csodállak azért, ahogyan bánsz a szavakkal, a történeted miatt is. Úgyhogy tényleg rengeteget jelent, amiért olvasol. És mindig arra gondoltam, hogy pont azért, mert Te olyan vagy, amilyen, soha nem olvasnál 1D fanfictiont....
      Eláll a szavam, ha tényleg így gondolod, és így bátorítasz, te jó ég, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Hálás vagyok! <333333333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      UI: Elnézést ne merj kérni még egyszer ilyenért, imádtam! <3

      Törlés